Az 'indie rock' jelző nem ragadja meg valami jól, hogy milyen zenét is csinálunk, de jobb híján egyelőre ez is megteszi. Mi azért jobban kedveljük a sokkal pontosabb

'nonkonformista zene introvertált mindenevőknek'

meghatározást, még ha ez nyilván kevésbé frappáns és talán még annyira sem kézzelfogható címke, mint az “indie rock”.

A zenekar gyökerei a 2010-es évek elejéig nyúlnak vissza, amikor a két fő dalszerzőnk, Doki és Petó elhatározták, hogy egy olyan zenekart alapítanak, amely kizárólag a saját, főként angolul írt dalaikat fogja játszani.

Felmerülhet a kérdés, hogy a dalszövegek miért angolul íródtak? Az biztos, hogy nem azért, mert azt gondoltuk, hogy így nagyobb közönséget érhetünk el, és nem is egyéb kereskedelmi megfontolások vezettek minket. Egész egyszerűen

ezek a dalok angolul akartak megszületni.

Ráadásul számunkra az angol mint idegen nyelv egyfajta védőpajzsként vagy ütközőzónaként is szolgál köztünk és a dalok témáját adó, gyakran túlságosan is személyes kérdések között. Talán ezért van az is, hogy a dalszövegeinkben ezeket a személyes dolgokat sokszor szürrealista képi világgal és öniróniával dolgozzuk fel. De szükség is van az ilyen “védőintézkedésekre”, mert nekünk

a zene nem annyira menedék, mint inkább csatatér – egy hely, ahol szembenézünk a szorongásainkkal, a félelmeinkkel, a dolgokkal, amiket megbántunk és a frusztrációinkkal. Mégis, egy olyan tér is egyben, ahol megnyugvást lelhetünk a kis, mindennapi győzelmek után.

Szóval azért nem minden bús-borongós a számainkban, mert “némi napfény még hozzánk is eljut a repedéseken keresztül”.

Majdnem egy évtizednyi útkeresés és hosszabb-rövidebb kihagyás után 2025-ben újra nekifutottunk a zenélésnek és immár “rendes”, fellépésekre törekvő zenekarként működünk.

A jelenlegi felállás: